„ Bátor csak az lehet, aki ismeri a félelmet, aki nem ismeri a félelmet az nem bátor, hanem vakmerő” Személyiségünk fejlődése a félelmeken keresztül vezet a magabiztos, önazonos, szeretetből való működés irányában. Minél kevésbé megdolgozott annál inkább felelemből működik, és minél fejlettebb annál inkább szeretetből. Az emberi létezés része a félelem, mert segíti a túlélést. Éberen tartja az elme kereső receptorait. Jó szolgálatot tesz az ismeretlen környezetben. Az emberiség evolúciós folyamatában, miután egyre inkább feldolgozottnak tekinthetjük a körülöttünk lévő világot az élet egyre biztonságosabbnak tűnik. Pedig, ami a veszélyforrásokat illeti nem sokat változott. A fizikai túlélést veszélyeztető tényezőket nagyjából megismertük, és amit az ember ismer attól nem fél. Ennek ellenére a félelem ma is sokak fejlődését gátolja, sokszor megmérgezi az egész életét. Az ismeretek növekedésével a fizikai megsemmisüléstől való félelem csökkent a kereső receptorok figyelme áttevődött a pszichológiai okokra. Félünk a haláltól, szegénységtől, betegségtől, kudarctól, átveréstől, csalódástól, hogy elveszítjük valaki szeretetét. Kiderül, hogy nem vagyunk elég jók, kiderül rólunk valami, amit nem szeretnénk stb. Környezet megfejtésével az onnan…
