Meggyőződésem, hogy a hatékonyság alapja nem az a motiváció, amit folyamatosan hallunk magunk körül. Sokkal inkább az önazönös tudatosság elérése. Persze fontos a motiváció, de nem ez adja a stabil alapot. Folyamatosan hajtva vagyunk, legyünk valamilyenek, csináljunk valamit, legyünk aktívabbak stb. De ha nincsenek megválaszolva a miértek, az így elért aktivitás nem okoz valódi sikert. Nem visz a célba. Megfelelő önismereti munka szükséges ahhoz, hogy el tudjuk helyezni magunkat a világban. Lássuk fejlődési utunkat és ennek mentén megtaláljuk saját motivációinkat. Rájöjjünk mi az életfeladatunk, ezáltal önazönös üzemmódban lépünk utunkra. Mikor ez megvan, jöhet a motiváció, hogy minél nagyobb szenvedéllyel szárnyaljak a siker és önmegvalósítás irányában. A motiváció cselekvésre ösztönöz. Gyerünk, csináld, jó vagy, többre vagy képes stb. ez a mai világ csapdája, mert ha tudnék cselekedni cselekednék. Ha nincs válaszom a miértekre nem őszinte a cselekvésem, nem hoz sikert. Állandóan cselekvési kényszerben vagyunk, de ha nem előzi meg tudatosság, zsákutca. Cselekvéskényszer az ego csapdája, mert félelem alapú ezért lélekromboló. Mikor a valódi énemnek megfelelő tudatossággal cselekszem az felemelő,…
