Mikor a szülő megóvja gyerekét döntései következményeitől, megvédi a fejlődést segítő tapasztalásoktól. Sok szülő a szeretet mögé bújva saját téves ego igényét elégíti ki azzal, ha a széltől is óvja gyermekét. A „majomszeretet” kártékonyságának megértéséhez elsősorban a gyerek szülő egészséges viszonyát kell megérteni. Gyerek, a szó klasszikus értelmében nem döntött úgy, hogy a világra jön. A szülő adott neki életet. Ezzel vállalja annak felelősségét, hogy felkészíti az életre. Ez a felkészítő időszak nagyjából a gyerekkor végéig tart. Óriási fejlődési lehetőséget biztosítva szülőnek és gyereknek egyaránt. Ha korábban befejeződik vagy tovább tart, nagy eséllyel eredményez zavart a személyiségünkben. Abban az esetben, ha a szülő személyisége stabil, rendben van, ezt a stabil mintát adja át a gyereknek. Ezzel szemben a sérült vagy egyszerűen csak fejletlen személyiséggel rendelkező szülőt nagy valószínűséggel a félelmei irányítják. Így a nevelésében is a félelem (ego) viszi a stafétát. A világot egy veszélyes helynek látja, amitől meg akarja óvni a gyerekét. Ezzel tudattalanul olyan keretek közé zárja, ami megakadályozza a tapasztalati tudás megszerzésében. Támogató, bíztató hozzáállás…
