Lassan közhellyé válik, hogy a gyerekkorunkban rögzült minták (téves minták) megfejtésével kezelhetjük elakadásainkat, önkorlátozó működésünket. Persze, de mit jelent ez konkrétan?Hogy szedjük össze ezeket? Hogy működnek bennünk? Csinálok valamit, amit gyerekkoromban láttam, és csinálom akkor is, amikor már felnőtt fejjel tudom, hogy az nem jó? A hitrendszerek irányítják a cselekedeteinket és önkénytelenül sodornak egy irányba úgy, hogy azt sem tudom jó e az vagy nem?Hitrendszerünk 90% -át 7 éves korig összegyűjtjük. 7 éves kor alatt az elménk nem képes különbséget tenni, a valóság és a nem valóság, igazság és hazugság között. A tapasztalásainkat valóságként éljük meg. Elhisszük, amit mondanak, ez alapján értelmezzük, amit látunk. Hiszünk a szidásnak és hisszük, hogy megérdemeljük, bármit is kapunk. Valóságnak éljük meg azokat a torz működéseket, melyeket elszenvedünk a családban és a tágabb környezetünktől. Az életről ily módon összeállt kép olyan, mint egy térkép.Különböző szituációkban elhelyezzük magunkat és más szereplőket, ezután a korábban megélt élmények alapján kezdünk működni.Ha az így kialakult térképünk megfelel a valóságnak, szerencsénk van jól működünk. Ha azonban torz, nincs…
